A reklámcégek űttörőjének is tekintett plakátművész Hans Neumann munkásságából nyílik tárlat a bécsi MAK - Iparművészeti Múzeumban.

A Bécs központjában élő művész a két világháború közötti időszakban épphogy plakátművészete révén gyakorolt rendkívül erős hatást a városképre.

Az Anschluss idején elmenekült a városból, először londonban, majd Ausztráliában telepedett le, ahol Hans Newmann néven indította újra grafikusi karrierjét.

Művészete itthon is ismert: egyik legjelentősebb munkája ugyanis a MEINL kávét hírdető poszter volt. A kiállítást a Stubenring 5, 1010 alatt lehet május 10-ig megtekinteni.

Közel félezer tárgy a Legvidámabb barakkban
Népszerű a felhívás a lakosság körében

Folyamatosan gyűlnek a tárgyak a VAM Design Center december 10-én megnyitott Legvidámabb barakk kiállításán, hiszen a tárlatra már valóban minden nap érkeznek különlegesebbnél különlegesebb tárgyak: a minap egy ejtőernyő, azelőtt pedig a Vörös Moszkva parfümgyár még ma is illatos (!) parfümjeiből néhány darab vándorolt be a kiállításra. A tárgyak száma tehát a szervezők legnagyobb örömére naponta növekszik. A nagy érdeklődés jól mutatja, hogy a kiállítás valóban olyan témát ragadott meg, amelyhez mindenkinek van valami hozzáfűznivalója: a fiatalok tanulnak róla, az idősebbek pedig emlékeznek rá.

A szervezők a felhívás ilyen népszerűségére való tekintettel a kiállítás meghosszabbítását fontolgatják. Ugyanakkor a rendhagyó kiállítás, mely a történelmi kronologikussággal és száraz tankönyvízűséggel szemben a közös, tárgyakon, képeken keresztül megismerhető múltat helyezi előtérbe már felkeltette külföldi és hazai kulturális intézetek és galériák figyelmét is, akik szeretnék az egész kiállítást bemutatni.
A kiállítás tehát napról napra épül, egyre nagyobb a barakk, de ma már a tárgyak beszélnek a hangosbeszélők helyett.

Marjai Judit fotókiállítása a 40. Magyar Filmszemle tiszteletére

Marjai Judit sokáig mint modell, a későbbiekben mint Tasnádi Péter felesége, legújabban pedig mint fotóművész vált ismertté.

A hét főbűnt feldolgozó fotósorozatán még megjelentek bizonyos kulturális közhelyek.

A legújabb, anyaga már letisztultabb, kiállítási anyaga szürreális látomásszerű képek sorozata; kérdések és nem válaszok, kiáltás inkább, mint kiállítás.

A képeken - miközben a kiállítási anyag önálló életet él - a magyar filmművészet elmúlt évtizedeinek jelentős alkotásaira történő utalások vannak elbujtatva.

A fotókon feltűnő szereplők túlnyomó része kapcsolatban van a filmművészettel. Maguk a képek erős jelenetszerűségükkel mintha egy film kulcsjeleneteinek megmerevedett kockái lennének.

Ezek a képek nem mozdulnak már soha, csak a néző fejében forognak tovább.
A fotók a tisztességgel soha el nem temetett, ám halottnak tűnő plakátművészet felé tartanak.

Ezek a plakátok, a fotó eszközeivel - őszinte gesztussal - azonosulnak az egykori mozgalmi plakátok agitáló, narratív, patetikus stílusával; de már csak a teremtés vágya valódi a képeken.

A társadalmi rituálék, az egység, a kollektív optimizmus hiánya idézőjelbe is téteti az alkotóval e stílelemeket. Szükségszerű tehát a hiány felől közelíteni.

A jövőbelátó optimizmus és heroizmus helyébe az lép a képeken, ami van: mindennek a hiánya.

A vágy helyébe a vágy vágya, a remény helyett a remény reménye, a társadalomformálás helyett a formátlan társadalom.

És némi humor, menteni a menthetőt…

A sorozat kísérlet az akcionista plakát újrafogalmazására.

Mikor a népmesék tanulságai helyébe a bulváridill, a társadalmi szinten hatni képes nagy mesterek kezéből kikerülő toposzok helyébe a fél-analfabéta média-narratív lép, Minerva átadja helyét Enervának…

Noha a kiállítás célja, hogy ne csak a föld, hanem a film is forogjon tobvább, Marjai legújabb sorozata újabb lépés egy emészthető nőművészet irányába.

BUDAPEST KIÁLLÍTÓTEREM
1056 BUDAPEST SZABAD SAJTÓ ÚT 5.
Megnyitó: 2009 január 15-én, csütörtökön 17 órakor a kiállítást megnyitja: Enyedi Ildikó, filmrendező.

Koronczi Endre a Budapest Galériában rendezendő Tükör című kiállításával a barátság-képek hosszú sorát fűzi tovább; az emberi kapcsolatok spirituális potenciálját kutatja. A tükör-metafora segítségével e kapcsolatok szellemi természetéről szóló hagyományokat értelmezi újra. A nyugati hagyományban az ilyesfajta viszonyok közege és formálója a közös gondolkodás, beszélgetés, cselekvés. Koronczi – művében – ezt a felfogást provokálja: vajon a csend – a körbeölelő, a tétlenség, melyről úgy véljük, ideális a magányos elmélyedés, gondolkodás számára, mennyire alkalmas olyan kapcsolatok kialakítására, amelyeknek épp kialakításuk folyamatában (és eredményeképpen) születnek gondolatok? Koronczi Endre projektjében négy olyan ember van jelen, aki fontos szerepet játszott és játszik az ő (művészi) identitásának, egyéniségének formálódásában.
A Koronczi által teremtett – és videón bemutatott – szituációk egyaránt szolgáltak a kapcsolatok gyakorlóterepéül, az eltérő egyéniségének megfelelően különböző felfogások provokációinak (és emberi viszonyokat vizsgáló terepek gyanánt) valamint alkotói inspiráció feltételének. A négy férfi négy aspektusát jeleníti meg egy nehezen megnevezhető kapcsolatnak, melyek mindegyikében van valami az apa-fiú, mester-tanítvány és fivéri kapcsolat jellemzőiből. Az időtöltés jelenetei alapján szimmetrikus barátságoknak is vélhető kapcsolatok azonban aszimmetrikusak, és így, az aszimmetriában rejlő feszültség hozza létre és tartja mozgásban a szellemi, a képzőművészeti alkotáshoz is szükséges energiákat.
Az installációk, fotók, video-művek egyszerre idéznek valamiféle, a szellemi társnak szóló hommage-t, ajánlást és róluk alkotott portrészerűséget, ugyanakkor mégis ellenállnak az ilyesfajta besorolásnak. Az archetipikusan két ember kapcsolataként elgondolt – és Koronczi által is alapvetően két ember kapcsolataként bemutatott – viszonyt kitágítva, a kiállítás felveti egyfajta – végtelenített – láncolat lehetőségét.

Megnyílt a Legvidámabb barakk című múltidéző kiállítás a VAM Design Centerben

Legvidámabb barakk kiállítás megnyitóján a vendégeket a VAM Design Center ügyvezetője, Vincze Miklós köszöntötte, aki beszédében közös múltgyűjtésre hívta a sajtó képviselőit és rajtuk keresztül a nagyközönséget. A kiállítás első építési napján –ahogy fogalmazott Vincze Miklós – fontos, hogy felmérjük, ezt a kiállítást mi magunk építjük – hiszen a VAM Design Center, rendhagyó módon a látogatóktól összegyűjtött tárgyakból folytatja a kiállítás építését. Vincze Miklós elmondta, a kiállított 200 fotó célja hogy inspirálja a látogatókat személyes történeteik elmesélésére, saját tárgyaikon keresztül pedig múltjuk, múltunk bemutatására.

A megnyitón Csepeli György szociológus hangsúlyozta, hogy a legvidámabb barakk tanulságait soha nem szabad elfelejtenünk, sőt, a következő generációnak is át kell adnunk, s erre kiváló a most megnyílt kiállítás – képekben és tárgyakban mondjuk el, mondják el a múltat és ezzel együtt a jelenünket.
A kiállítás kurátora, Erdei Nóra a saját, fiatal generációja számára fontos megértést és újfajta közösségképzést emelte ki.

A kiállítás megnyitója minden részletében jó érzékkel párosította a tipikus, kommunizmusra nagyon jellemző jelenségeket: a háttérzenét mozgalmi indulók szolgáltatták, a falakon korabeli ruhák és tárgyak (jó öreg Szokol rádió, úttörő nyakkendő) az asztalokon kockás terítők és szódásszifonok, enni pedig tepertős kenyeret és meggy márkát kaphattak a barna kardigános, nyakkendős pincértől a résztvevők.
A hivatalos megnyitó után pedig jöhet a közös tárgyépítés és a közös múltidézés, amely már a megnyitó során elkezdődött, hiszen a lelkes látogatók folyamatosan bombázták a kiállítás kurátorát a már most felajánlandó tárgyaikkal. A szervezők remélik, a lelkesedés nem lankad, s mindenki építi majd ezt a rendhagyó barakkot.

A felajánlott tárgyak átvétele a kiállítás időszaka alatt minden nap délelőtt 10 és 12 óra között történik az alábbi címen: VAM Design Center, 1061 Budapest, Király utca 26. A tárgyak felajánlása és átadása önkéntes, a tárgyakat a VAM Design Center kiállítási installációihoz használja.

A nemrégiben bezárt XI. Velencei Építészeti Biennále kapcsán alapvetően kétfajta vélemény fogalmazódott meg. Az egyik feltétlen lelkesedéssel üdvözölte az ott látottakat, a másik bájos tömörséggel szarnak tartotta az eseményt. Utóbbi elutasítás részben a néhol alibizésnek ható “kísérleti” projektek és a sztárnevek EGYÜTTES megjelenésének szólt.

Ehelyütt HAni Rashid és Lisa Ann Couture páros kísérleti munkáját mutatjuk be. Hani Rashid darabjai egy fajta kísérleti formatervezés eredménye.

A némiképp eltérpő formaszekvenciákból felépülő három szobor az építzészeti fluxusnak élményét adja az állandóan változó kékes-neonszínű világítás segítségével.

A corianhoz hasonlatos burkolattal ellátott tárgyak szemi-transzperens üvegcellákban helyezkedtek el, a folyamatos világítás okán vetett árnyékuk nem, pusztán önárnyékuk volt.

Ahogy a képeken is látszik a szórt fények következtében úgy tűnt, hogy a tárgyak mintha önmaguk negatívjaiként jelennének meg.

Hani Rashid erra a projektjére építészeti szélcsatornaként tekint. ahogy megfogalmazta: a változás-, és fluxus olyan érzetét akarták kelteni, amely rendkívül könnyen generálható számítógéppel, ám mégiscsak az analóg térban valósul meg.

Ahogy fogalmazott:ezeknek a kísérleteknek nem konkrét forma-, vagy funkcionális célja van. A szándékuk az, hogy ezt látva a látogatók hazatérve a számítógépük, rajzasztaluk mellé meguk is hasonló kísérletekbe fogjanak.

FOTÓ: Wesselényi-Garay Andor. A képek nagyok, letöltheted őket, csak ne felejtsd el leírni, honnan származnak, és ki a szerzőjük.

Felhívás: Legyünk együtt kurátorok!

Táskarádió, bólogatós kutya, kisdoboskönyv, Csepel bringa, Tisza cipő, Trapper farmer….és Ön mit rakna hozzá?

Csináljunk meg együtt a Legvidámabb barakk kiállítást - hozza be háztartásának azon tárgyait, darabjait, melyek bemutatása érdekes lehet a nyilvánosság számára is, s amely tárgyak valamilyen formában emblematikusak, szimbolikusak a szocializmus korszakára jellemzőek.
Táskarádió, télifagyi, bólogatós kutya, kisdoboskönyv. - Mi a közös bennük? Egy letűnt kor emlékei!

Az összegyűjtött tárgyak mintegy kiegészítésül szolgálnak azon fotóanyag mellé, amelyeket az MTI archívumából válogattunk, és a Legvidámabb barakk kiállítás gerincét képezik. A 170 darab, korszellemet tükröző fotó olyan képeket is tartalmaz, amelyeket eddig soha, sehol nem állítottak ki, nem lettek bemutatva. A kiállítás 800 négyzetméteren hívja emlékezni a 30 fölöttieket és megismerni a múltat a fiatalabb generációt. A tárlat visszatekintés, ugyanakkor felhívás a jövő újragondolására!

A tárgyaikat, dokumentumaikat felajánlók 2008. december 5-től jelentkezhetnek a lenti elérhetőségeken. A önkéntes kurátorok (azaz akik a kiállítást személyes tárgyaikkal bővítik) a tárlatot december folyamán ingyenesen tekinthetik meg.
Telefon: 06-1-6663-103
e-mail: erdeinora@vamdesign.hu
A felajánlott tárgyak átvétele a kiállítás időszaka alatt minden nap délelőtt 10 és 12 óra között történik az alábbi címen: VAM Design Center, 1061 Budapest, Király utca 26. A tárgyak felajánlása és átadása önkéntes, a tárgyakat a VAM Design Center kiállítási installációihoz használja, így a tárgyak tulajdonosai lemondanak ezen tárgyakról.

Barátném Sznyezsenka szereti a horrot

Ligeti Erika
(1934 – 2004)
szobrászművész emlékkiállítása

A Budapest Kiállítóteremben
1056 Szabad sajtó út 5.

A kiállítást megnyitja
Tóth Antal művészettörténész

Közreműködik Bálványos Judit szaxofonművész.

2008. december 10-én, SZERDÁN 17 órakor.

Megtekinthető 2009. január 11-ig, hétfő kivételével naponta 10-18 óráig.

Ligeti Erika a magyar szobrászat és éremművészet meghatározó, elismert alakja. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely az 1960-as években megújította és nemzetközi rangra emelte a hazai éremművészetet. Sajátos hangvételű munkái, többnyire érmek és kisplasztikák – legyenek akár hagyományosabb, akár modernebb szellemiségűek – alkotójuk belső derűjét sugározzák, és magukkal ragadják a szemlélőt. Méltatói is leginkább iróniáját, fanyar humorát emelték ki. Innen ered máig ható népszerűsége. A kiállítás a művész gazdag munkásságának legfontosabb vonulatait, a legjelentősebb alkotásait mutatja be, amellyel egyidőben jelent meg az életmű feldolgozása L. Kovásznai Viktória művészettörténész tollából.

Ezt a posztot - noha nem feltétlen az ATRIUM profilja - az első bronzmedál címe miatt tettük fel.

Kellemesen dilis, szívborzolóan konceptualista.

Nagybőgő hangfal és Lakóbicikli a 90.9 jazzy és MAXCity Lakberendezési Bevásárlóközpont első közös Design Pályázatának nyertesei!

Az október elején meghirdetett Jazzy Design Versenyre beérkezett és a zsűri által bemutatásra kiválasztott pályaműveket 2008. november 16. (vasárnap) 15 órától egy teljesen hónapon keresztül, egészen 2008. december 15-éig tekinthetik meg az érdeklődők a MAXCity Lakberendezési Bevásárlóközpont II. emeletén található Rendezvényteremben.

Neves alkotók és szakmán kívüliek kuratóriuma döntötte el a beérkezett anyagok bemutatásának lehetőségét, ahol nem a szubjektum vagy a szakmai rátermettség volt a szempont, hanem a kreativitás, az absztrakthoz való viszony és az esztétikum kérdése.
A verseny célja az volt, hogy az alkotók maguk határozzák meg egy adott használati tárgy szubjektív jelentését, új értelmet, funkciót adva leghétköznapibb dolgaiknak. Rendkívül változatosak, izgalmasak a beérkezett pályaművek, ami jól bizonyítja, hogy minden emberben ott szunnyad a kreativitás.
Nyertesek:
90.9 Jazzy I. helyezett: Nagybőgő hangfal - Perlei Károly
Nyeremény: Hervé Design School – 1 éves ösztöndíj

MAXCity I. helyezett: Lakóbicikli - Sárkány Péter
Nyeremény: BL Yacht Club hétvége - Balatonlelle

Különdíjasok:
Veres Balázs – Smoke-Bangle I-II. (pipa karkötő)

Víg Katalin – BB (Bőrönd bár)

Holányi Katalin & Berzicza Sára – 5 csészényi tál (tálaló)

Gyöngy Tímea – Gardróbaba (multifunkcionális tartó)

Sárkány Péter – Mély médiahipnózis (falikép)

Bársony Gergely – Gumikáposzta (dísztárgy)

Molnár Réka – Fotonkompót (lámpa)

György Ágnes – aTKatáska (táska)

Wettstein Orsolya – T-szék, HabFény állólámpa (tervek)

Kópis Benedek – „Ma olyan szpészkadett vagyok…” (falitükör)

Néhány nap múlva bezár a 11. Velencei Építészeti Biennále. Akinek még van ideje, feltétlen menjen el. az elmúlt esztendők leg látogatóbarátabb rendezvényéről van szó.

Annak okán, hogy Aaron Betsky kurátor az építészet alattii, feletti, melletti, körüli tevékenységeket mutatta be, a kiállítás egyik gerincét rejtó Arsenale olyan határterületeket, teremméretű installációkat prezentált, ahol az építészet hagyományos és nehezen érthető médiumai, úgymint ház, terv, alaprajz és metszet háttérbe szorultak.

Ehelyütt egy forósorozat látható Greg Lynn reciklált gyermekjátékokból összeállított bútoraiból. A blobitechture - buboréképítészet - legfőbb protagonistája ezért az installációért Arany Oroszlán díjat nyert.

Copyright: Wesselényi-Garay Andor

(nem baj, ha a fotót letöltöd, csak ne felejtsd el megjelölni a forrását)