Ojjektum
Murau sok honfitársunk számára ismerős. Remek síterep, príma hütték, forralt bor és helyi sör segítik a kulturált szabadidő-eltöltést. A sógorok vénából hozzák a hegyipásztor fílinget, néhány snapsz és még a tangóharmónika is előkerül.
Autentikus közeg, mindennap vasárnap, a felszín pedig azt susogja: itt – Punktlichkeit und Ordnung - minden hagyományról és a rendről szól, még a fűszálak stokiban nőnek. Megjegyzem, az alpesi rendparadigma legfőbb ikonja a farakás: míg itthon ez homlokzati plasztika, dekoráció, amihez nyúlni sem szabad, mer’ még ledől a végén, odakinn életmód; a munkával és fegyelemmel fenntartott környezet része. Alap, mint az egyszer egy.
A hagyomány, a biztonság eme jóleső tudatával sétálgat tehát a honpolgár a Mura partján, emészti a Bratwurstot, amikor egyszer csak szembejön ez az izé. Még a büfi is bennakad, hogy ez akkor most micsoda?
Hát kérem szépen ezt hívják ott kortárs építészetnek. És hogy a helyiek is büszkék rá, bizonyítja a hirdetőtábla, hogy Roland Thierrichter és Stefan Steinbacher 2007-ben elnyerték a Geramb Építészeti Díjat, vagyis a Geramb rózsát, amit a Steyr betonépítő-szövetség ajándékoz a legkiemelkedőbb daraboknak.
Open Space névre keresztelt ojjektum – nem tudok más szót rá: gyönyörűség - fogadó-, kávézó-, és étterem. A legmerészebb eleme a Mura fölé meredeken kinyúló konzol, mely egy fedett-nyitott teraszban végződik.
A teraszt egy LEFELÉ(!), a levegőbe leereszthető üvegfal választja el a belsőtől. Nyáron – illetve jó időben a két teret összenyitják, hogy nomen est omen az együttes valóban Open Space legyen.
Fotó: Tóth Zoltán