Az egyik korábbi bejegyzésben már esett szó a Gepetto által szervezett Gastrodesign- Workshopról. Ezúttal újabb képeket mutatunk be arról: milyen kifogyhatatlan fantáziával lehet ételeket, süteményeket - ezúttal péksüteméynket tervezni. A konyhaművészetnek két ága van, ahol különösen erősen jelentkezik a design. Az egyik a tálalás. A művészien elhelyezett ételek, zöldség, a körítés, egy-egy szál petrezselyem, némi gaz, meg a furi színű öntetcsíkok egyszerre állíthatóak párhuzamba a japán csomagolásművészettel, illetve a lakberendezéssel. A japán párhuzam, az adott tárgy jelentésétől független, új jelentést adó prezentáció okán igazolható. A lakberendezési allúziógt pedig az alapmetéria és a tér viszonyával lehet igazolni. Ahogy a bútorok, mobíliák terét a lakás falai, úgy jelenti az étel terét a tányér, és ebben az értelemben egy szépen tálalt étel nem önmagháról, hanem a tányér berendezéséről szól. Ezekben az esetekben az alapanyag maga változatlan marad: a tészta az tészta, a hús pedig húsformájú.

Jóval bátrabban nyúl a cukrászművészet már magához a matériához is. A ház a lakú torták, narratív marcipánköltemények már bizonyos formatervezői képességeket is feltételeznek - Rabb Donát, a MINUS_PLUS egyik építésze szerint olyannyira sokat, hogy az fel is veti ezekben az építészet és a cukrászat közötti határátlépést.

Noha egy cukrász gyakran a hályogkovácsok biztonságával nyúl az építészeti formákhoz. a Gepettoáltal bemutatott tárgysütemények hangsúlyozottan a design, az artisztikum felől közelít a tárgyakhoz.